Időszámításunk előtt kb. 3000 környékén járunk. Az ókori Mezopotámiában a nők és a férfiak kinézete igen hasonló volt: díszes ruha, sok ékszer, hosszú haj. Az egyetlen különbséget szinte csak az arcszőrzet jelentette, melyet az erősebbik nem tagjai mindig gondosan ápoltak, és legtöbbször csigákba rendeztek.

Az öltözetek fő alapanyaga ekkoriban a gyapjú volt. Kezdetben egy nagy, három- vagy négyszög alakú, általában hónaljtól bokáig érő leplet csavartak magukra (akár több rétegben), majd megszületett a ,,t-shirt” őse, a tunika.

Színes, mintás viseletüket a vállukon egyszerűen hátravetették, vagy szalagok segítségével megkötözték, és olykor még egy kabátszerűséggel is kiegészítették. Itt jelent meg a világon először a (kagylóban tárolt) rúzs, a gallér, az öv és a mai értelemben vett cipő két első képviselője: a saru és a csizma, melyeket idővel sarokkal toldottak meg.

Ahogy fejlődött a társadalom, kialakultak az osztályok közti különbségek, és így a státuszszimbólumok, melyek főleg a ruha minőségében, illetve vállszalagok formájában jutottak kifejezésre. Például míg a király csakis úgynevezett ,,fezt” (fém koronát) hordhatott, addig az alattvalók kizárólag filc sapkát viseltek.

A különböző fémekről elkeresztelt korokban nagyrészt a névadó elemmel díszítettek. De még mennyit! Ékszereik világszerte egy gazdag ország gazdag kultúráját hirdették.